Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Depresszió

, 43 olvasás, etele , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Amikor a fröccsért nyúlok,
Érzem depressziós vagyok.
Letargiás erő is nyúz,
Az élet mély gödre húz.

Kocsmában támasztom pultot,
Délutánra már imbolygok.
Sok a fröccs bennem, csak ártott,
Otthon asszony fel pofozott.

Depressziómra fogok mindent,
Meg aztán el is ment a kedvem.
Látok amit látok nem is jó,
Csúnya egy világ, mit ér a szó.

Álltam az utcán részegen,
Rám néztek kicsit félszegen.
Látták mikor elborulók,
Mondták nekem undok vagyok.

Mondjatok már jót is nekem,
Depressziómat kezelem.
Drogokért még nem is nyúlok,
Sok hülyeségtől kábulók.

Hömpölyög a depresszió,
Testi lelki invázió.
Lent járni a gödör mélyén,
Onnan fel állni a remény.

Megpróbálni újra élni,
Holnaptól jó útra térni.
Ami ártott el is hagyni,
Élet engedd kezed fogni.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: etele
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 45

Page generated in 0.1883 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz