Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Üldögélünk bíráink előtt egy padon

, 61 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Gondolat

Üldögélünk bíráink előtt egy padon,
mint madarak a dróton,
elmerengve sorsunkon,
végzetünkbe beletörődve,
hátha mi is sorra kerülünk
egyszer talán majd.

Kihallik a párnázott ajtókon,
nem az hal meg ám előbb, aki koros,
hanem az, aki soros.
Egyébként pediglen
nem halhatatlanok ülnek kint a folyosónkon,
nem királyok, és királynők,
hiszen ők nem ülhetnek egy fehér padon,
magam ezt így gondolom,
csak királyi trónusokon.


Kint a sírkertben láttam ám,
csudás feliratok várnak rám,
Itt hagytál, s két lábbal a fejfán ugrál egy buzurgán.
Másikon ez áll,
Nyugodj békében apukám, amíg nem jövök,
várjál.
Akkor majd lövök,
s mikor oda kerül, felváltja egy új sor a versezetet,
Ez még nem történt meg velem.
Óh borzalom,
halál ellen sej de nincs oltalom

Hogy az utat el ne vétse,
cigánybanda elkísérte,
Most van a nap lemenőbe,
kiviszik a temetőbe.


2021 október 27.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 18

Page generated in 0.0414 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz