Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Káprázat

, 188 olvasás, entizenharom , 0 hozzászólás

Gondolat

Ejnye, mi van ma veletek ti kikerics alakú, paradicsomos szardíniás káprázatok. Lelketekre hatalmas havasi gyopárok nőttek, amikor felébredt a sosemvolt város, és vele együtt életre kelt ez a sok talmi hangulat és balzsamos remény?
Néma jajjal koppannak a másnapos szentjánosbogarak ahogy százzal repesztek az Élet körforgatagában.
Hova és miért ez a nagy sietség? Az Élet él, de halni akar?
Istenuccse, nem azért adott annyi szépet, hogy csak átevickéljünk rajta, mint csúf és retkes feneségek.
Ez van, mert ez kell, de ha nem, tán akkor sem lenne semmi baj...
Percemberekként némán létezünk. Lassan vánszorgunk egy lila illatú tangó dallamára. A tükör először elárul, majd magába zár. Elcsitulnak a lélekmorzsák. A kulcs el van vesztve.
Ez van. Zártkörű magány.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Esszé
· Írta: entizenharom
· Jóváhagyta: Vox_humana

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 3
Kereső robot: 25
Összes: 232
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.3289 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz