Navigáció


RSS: összes ·




Vers: amikor a dolgok felrobbannak

, 99 olvasás, alias , 0 hozzászólás

Bánat

    amikor a dolgok felrobbannak,
    csak tologatom a halacskáimat,
    hagyom elernyedni a tartást,
    s hagyom lógni a szájam sarkát.
    mögöttem, mégis oly távol vannak,
    nem látják a kerengő szikrákat
    sem a szememből folyó lávát.

    és csak hallgatom egymás után
    tízszer, de még százszor is talán,
    az időnek nincs már hatalma,
    elégtem szerelmes vágyamat.
    nem maradt más, csak kölcsönhatás,
    szemembe lobbanó fényes szikrák,
    szép. azt hazudják, hogy meghaltam.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: alias
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 18

Page generated in 0.0398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz