Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Változó Hold

, 39 olvasás, Csomor Henriett , 4 hozzászólás

Ezerszín

    Hegyeken völgyeken
    kipirulva gurul a telihold,
    mint egy nagy, sárga labda.
    Mosolyogva kacérkodik én velem
    kis szobám ablaka előtt,
    mintha azt szeretné, nézzem meg
    a szép, világos holdudvarát.
    Ezüstös göndör haját szétterítette,
    maga köré hívta csillagok sápadt hadát.
    Néhány nap eltelik, és már sarló alakját
    sem látom a vékony holdnak.
    Egyik este szemem messze vitt fel
    a magasztos égboltig.
    Teljes sötétség telepedett az égre,
    s egy csillag sem ragyogott felette.
    A felhők is gyorsan vonultak,
    mintha kergetnék egymást.
    A sötétlő fátyolon át,
    azért néha-néha kikukucskált rám
    egy–egy szégyenlős holdsugár.

    2021. október 21.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 29
Regisztrált: 1
Kereső robot: 8
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Pekka


Page generated in 0.0439 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz