Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Amit a szívem kívánna…

, 46 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Gondolat

Akadály volt a sok lépcső,
kerekem nem tudott rajta felgurulni.
Pedig, hogy szerettelek volna látni,
újszülött, kis vétlen testedet.
Dúdoltam volna altató dalt,
miközben csipkés pólyádban ringatlak.
De a vágy sosem fog teljesülni.
Nem törődnek egy érzékeny
mihaszna ember érzéseivel.
Sajgó lelkemről mit se tudhat jó anyád.
Rég elkopott köztünk szép érzésű beszéd.
Mikor pocakjában simogattalak,
halkan szólongattalak,
szívem melegével őriztelek, s óvtalak
a világ összes gonoszságától.
Lásd majd meg a világ csodáit, pici lány.
Légy nyitott, szeress őszintén.
Segíts azon, ki feléd nyújtja kezét reszketőn.
S ha egyszer bánat ül kis szíveden,
gyere el hozzám bátran, ne félj tőlem.

2014. július 10.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 45
Jelenlévők:
 · Csontos


Page generated in 0.0875 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz