Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Van nekem

, 30 olvasás, Cselényi Péter , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Van az apám, van az anyám.
Igaz szívvel vigyáznak rám.

És van nekem az istenem,
hozzá száll fel az énekem.

Van otthonom és van hazám.
Csakis enyém, bizony, az ám!

És van bölcsőm, el-elbírhat,
égig-földig fel-le ringat.

Van koporsóm, ami sirat.
Egyszer talán ki is nyílhat.

Van barátom, rengetegnyi.
Tudok kivel emberelni.

S van szeretőm, egy, két, három.
Mindannyian örök párom.

A mindenem nekem vagyon,
a világot beuralom.

És ha egyszer el- eltűnnek?
Adva engem át az űrnek?

Mit tehetek ugyan vajon?
"Visszagyertek"-nincs hatalom.

Apám, anyám, csak menjetek.
Hiszen már felneveltetek.

Az istenem magam leszek,
illik hozzám ez a szerep.

Bölcsőm nem ring-miért kéne?
Állok tüstént lábra-kézre.

Koporsómat töröm széjjel
most azonnal, mai éjjel.

Otthon, hazám mindenhol van
az örökös találomban.

Barátaim el-elhagynak,
elég vagyok önmagamnak.

Szeretőim eltávoznak.
Nem hiánylom a csókokat!

Én a teljes világot
beuralom. Akarjátok!

Én mindenkit meg-megáldok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Cselényi Péter
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 33
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 41

Page generated in 0.0644 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz