Minél többek nevében
Befejeztem az életet.
Ami kellett, megtétetett.
Megalkottam életművem,
a nincseket mesze űztem.
Megéltem a Földön állva
csillagoknak távolába.
Feküdve a holdi ágyon
Földre esett pillantásom.
Lerombolám a világot,
mert sújtotta bűnös átok.
S megépítém a világot:
lettek jobbak, lettek mások.
Megtudtam a Nagy Titkokat
s általam is elhangzottak.
Irtottam a gonoszokat,
bár csábított bűngondolat.
Igyekeztem tenni szépet.
Nem fogadtam érte érmet.
Adjátok a Legnagyobbnak.
Egyet? Tizet? Nagyon sokat.
S akarok még sokat tenni,
érte ha kell, mennybe menni.
Akarok még örök tenni.
Sosem mondom: elég ennyi.
Akarom a hatalmakat
átadni a méltóaknak.
Akarom, hogy mind a rútak
megszépítsék önmagukat.
Ti, akik ezt ovassátok,
kiáltsatok még tovább! -ot!
A sors talán ad kegyelmet
és még sokat megtehetek.
Ti, akik ezt olvassátok,
tetteimet vigyázzátok.
Ha tévedtem s rosszat tettem,
mondjátok azt meg énnekem,
ahogyan kell, kijavítom
Hogyha tilos, akkor titkon.
Ha pediglen gonosz vagyok:,
föld mélyibe bedobjatok!!