Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az elfecsérelt idő nyomában

, 23 olvasás, koalamaci , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Nem dalolok, nincsen hangom.
Nem adok, mert nincs mit adnom.
Nem ismernek, nincsen rangom.
De éneked elandalít.

Rám zárult a lélekbörtön.
Nem hajt tovább életösztön.
De várom, hogy értem jöjjön,
bárki, aki felszabadít.

Megakadt az időkerék,
de még sincsen időm elég.
Lejárhat az időtlenség,
mely lelkemben új húrt pendít.

Az én hitem lásd semmilyen.
Még nem bíztam meg senkiben.
Itt ragadtam a semmiben.
Van-e, ami továbblendít?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: koalamaci
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 29
Jelenlévők:
 · gszabo
 · imreolaah
 · VDavid


Page generated in 0.0416 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz