Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Halál

, 40 olvasás, ugiraczgabriella , 5 hozzászólás

Halottak napja

Elvesztésed óta nem találom a helyemet,
Folyton kereslek, de senki nem ad jeleket.
Szólok halkan, hangosan, sírva,
De már csak egy kép maradt a sírra.

Erősnek látszom még most is,
Pedig a szívem lassan szétfoszlik
Nem sokáig bírom ezt az ürességet,
Olyan ez akár a te büntetésed.

Úgy érzem magam, mint aki megdermedt,
Megálltam az időben, hogy melletted
maradjak, pedig már nem kéne.
Érzem ennek nincs vége.

Van még ezer dolog amit mondanék,
Te kétség kívül megoldanád.
Hamar lett életednek vége,
De szívemben őrzöm örökké emléked.

Fagyos kezed fognám én nap mint nap,
De a homok már eltakar, így nem kel fel a nap.
Szólok halkan, hangosan, sírva,
De már csak egy kép maradt a sírra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halottak napja
· Kategória: Vers
· Írta: ugiraczgabriella
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 35

Page generated in 0.0422 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz