Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A Tűzkődomb szerelmei - Átölelnek a fák

, 48 olvasás, nagyvendel , 2 hozzászólás

Ünnep

Ősidők óta
emberek lakják,
mégis kevesen ismerik,
elkerüli a világ.

Erdők övezik,
tölgyek és diófák,
ha átkarolod őket,
visszaölelnek a fák.

Átadják Tenéked
a nemes energiát,
Tűzkődomb szerelmei
a bódító szikrát.

Erre vonultak el
a hódító hordák,
vágyódva keresték
az isteni sziklát.

Ha megszomjuhoznál
hűs pince mélye vár,
piros bélű dió,
szederízű nektár.

Tavasz lehelete csordul
az öreg házakról,
fehér falakból,
zöldellő zsalukból.

Enyhetadó teraszon,
pihenés óráján,
figyeled kukkeren át
a csodás Palatincát.

Múlt, jelen, és jövő
mindennapi csodáját,
enyhe szellő koccantja
az idő ablakát.



2018 április 19.





RUDNYÁNSZKY ELENÁNAK ajánlom szeretettel



Megjegyzés:
A versről készült lenyomatot szeptember 12-én, Mária napján, a Tolna megyei Palatincai kápolna felszentelésekor felfüggesztették a kápolna belső falára.
2021. szeptember 12.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ünnep
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 4
Kereső robot: 20
Összes: 59
Jelenlévők:
 · arttur
 · frank
 · Öreg
 · SzaGe


Page generated in 0.0553 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz