Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Éves termés

, 37 olvasás, Csomor Henriett , 4 hozzászólás

Ezerszín

öregszik a nyár,
nyomában az ősz
gyorsan lépked.
Nincs megállás
az évszakok közt,
monoton rohanva
köszöntik egymást.
a fák roskadoznak
az érett gyümölcsöktől.
Lógnak a nagy
szőlőfürtök
a tőkéknek vesszején.
Korán reggel jönnek
a szorgos népek
nagy ricsajt, lármát csapva,
hirtelen sokasodnak
a pince körül.
Édesanyám örökké ízes,
bőséges reggelivel fogadta
a kedves szüretelőket.
Közben Apám óborával
öblítik le torkukat,
serényen kínálja őket.
aztán a hosszú
sorokba állnak,
egyik kezükben csattogó,
éles metszőolló,
a másikban egy pillanatra
a tenyerükben fekszik
a szőlőfürt,
amelyet utoljára
ért a nap sugara.
A seregély sem csipeget
többé róla.
Nemsokára meghal
a gyenge szőlőszem,
Amelyet hónapokon keresztül
verejtékes munkával gondoztunk.
Percek alatt a szemet
összezúzza a hangosan
dübörgő daráló.
folyik a kádba az édes must,
kóstolgatja felnőt,
s kisgyerek.
Miközben a gazda
előhozza mustfokólóját,
néhányan találgatják
mennyi a foka.
a mérő szépen úszik
a mustban, majd megáll
s mutatja a bűvös számot.
szüret után
jól eső érzés
végig nézni az üres
lugassorokon,
és tudni azt,
hogy az éves termés
már a pincében van.


2021. augusztus 19.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 45
Jelenlévők:
 · Kankalin


Page generated in 0.0446 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz