még egyszer bejárom a kertet
bekenték szemét
aranyló alkonyattal
lelépem utait
elterülő csönddel
s könyvébe írom
talán csak ennyit tehetett
talán csak ennyit tehetett
ma az ember...
ad a szomjazónak
kitépi mi kárt hoz
mert szeretné holnap
igen, szeretné holnap
boldogabbnak látni
a világot