Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: A csend tükrei / A csend fegyverei

, 29 olvasás, imreolaah , 0 hozzászólás

Elmélkedés

A csend tükrei

A csendnek olyan tükrei vannak, amikre, ha egy fiatal lány rátalál, gyönyörűnek tartja majd magát, egész életében. S ahogy arcára tükröződik vissza ez a csend, Ő lesz mindig csak férje ékessége, rejtett menedéke. A csend szeretetével olyan nagy ajándék jár, ami az egész életre elég. Mivel nem fogad be hamis kritikát, az önkritika mérlegelésére is időt szán. Nem szúr meg szavakkal mást, nem keresi az irígységet, nem padlója az elégedetlenség, s nem plafonja a határtalanság és a halhatatlanság. A csend megtanít arra is, hogy a monotonnak tűnő házimunka közben azt láthassa meg a lány és nő, hogy a szeretetért teszi meg, amit tesz, s közben a belső csöndje a csöndből merített. Melyben a gondolat szabad kutatni azt, mit a csend kutatna: Szelídséget, türelmet, békességet, odaadást, halk éneket, mosolyt a mások arcán, s szeretetet a szemekben.
A csendből való kezek átsegítik a beteget az úton, s megvárják, hogy aki szólni akar, szólhasson, s megnyugodjon.
S a csendnek olyan tükre is van, ami megtanít várni és látni a parasztruhába felöltözött királyt, a bölcsességet, az egyenességet, a hűséget...
S ha valaki egymagában marad vénségében, elhozza a kegyelmet.


A csend fegyverei

A csendnek fegyverei vannak a fiúk számára, amiben koncentrálni, magas házakat építeni lehet. A fiú benne bántások esetén is megnyugodhat, s új napot várhat, mert a csend tiszta lapokat oszt ki. Belőle bátorság, újult erő nyerhető. A csendben tanulja meg, hogyan hallgatnak el a fegyverek, mert benne lakik a megváltás.
A csendből tudjuk felvenni a tisztességet, a züllés nélküli gondolkodást, azzal a tudattal, hogy elfogadottak vagyunk. Egymásra rakott farakás éppúgy építhető belőle, mint karrier. A csendben tudjuk megszámolni a szükséges pénzt, s a titkos csendben dönthetünk mások segítéséről. A csend nyújt kezet a lőállásokban is, hogy az apák félretolják ágyúikat, s otthagyják bonbázó repülőgépeiket.
Benne fogjuk meglátni azt is, ki az igazi ellenség, aki ellen harcolni kell. A csend, nem fehér zászlót jelent itt, hanem azt az ízzadt pillanatot, amikor elhagyjuk lőállásainkat, s a korábban gyűlöltnek vélt "ellenséghez" lépünk, megmutatva egymásnak családunk fotóit, és sírni és ölelni is tudunk, holott eddig két földbe vájt lőállásban voltunk sártól és szennytől mocskosan.
A csend hallgat helyettünk a síroknál is, mikor temetnünk kell, s nem használnak ekkor a szavak.
Az ő hátán mászhatunk fel magas hegyekre, s nyerhetjük el azt a nyugalmat, kitartást és erőt, mit feltétlen tovább kell adnunk tetteinekkel a gyermekeinknek.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Jegyzet
· Írta: imreolaah
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 4
Kereső robot: 18
Összes: 62
Jelenlévők:
 · arttur
 · frank
 · Öreg
 · SzaGe


Page generated in 0.0885 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz