Navigáció


RSS: összes ·




Szonettkoszorú: Hervadó szépség a vágy… ölében

, 25 olvasás, Pekka , 2 hozzászólás

Szerelem

1. Hallgatás
2. Elengedés
3. Ringatás
4. Vágyakozás
5. Alkudozás
6. Derengés
7. Ócskaság

8. Sodródás
9. Zsongás
10. Érintés
11. Pirkadás
12. Suttogás
13. Ébredés
14. Gyengeség

15. A Vágy… Ölében



1. Hallgatás

Elsodor a vágy, ahogy rám feszül
Hervadó szépségével a csalódás,
Egykori emlékeivel beleül
Karfa közé a fáradt vonzódás,
Engedi - csodáljam milyen is volt ott,
Mikor fellobbant az esti forrongás;
Széken hagyott múltunk felsikoltott,
Ahogy vadul ránk terült a borzongás.
Konokul felizzott - majd halkan rikolt
Még egyet az a késői zsongás,
Miközben fénytelen csendben eliszkolt
Végtelen útján a néma Hallgatás.

Felidéztem: kezed a kezemben,
Olykor reményt is vesztve, néma csendben.

2. Elengedés

Olykor reményt is vesztve néma csendben
Zakatol szavak között holnapunk -
Esti fényében szent helyén, hol lakunk.
Múló vágyak tengerén, hajónk libben,
S mi felhőkben úszunk - dzsunkánk mélyén
Hallgatjuk a szélben morajló felszínt,
És az egyre halkuló dalunk végén
Távolról a sötétség - felénk int.
Valamit suttogott, s én nem felelek;
Végtelen harmatot szitálva az ég
Rám terül, hogy nyugalmat keressek,
Hol az Elengedés lassan oszlik szét.

A reggel ringat, otthagy egyedül -
Keserű-édes minden, itt, legbelül.

3. Ringatás

Keserű-édes minden, itt, legbelül,
Ahogy kitekintek az elmúló
Semmibe - a sziklás szirtekre terül
Hanga zöldje és a sok, kisimuló
Ringatás öblében - a szenvedés
Kialvatlan ráncaiba bújtatva,
Némán elkoptatta az üresedés
Fáradt ágát. Semlyéken csúsztatva
Konokul percet lop, s lassan lepereg
Az a néhány porszem, s a feslett fátylak,
Árnyékába köd párát lehelek,
Míg a feledés útjára bocsátlak,

Azon az elhagyott, kopár szigeten,
Lenge és elfoszló gyolcs ingemben.

4. Vágyakozás

Lenge és elfoszló gyolcs ingemben
Feküdtem melléd egy néma alkonyon
Darabokra tört mosollyal szívemben,
Azon a rég elképzelt balkonon.
A hajnal még egykedvűen jött felénk,
Mi lehunyt szemekkel éreztük, talán,
Még újra kihajt a kis zöld meténg -
És nem maréknyi emlék lesz; mi tompán
Szertefoszlik. Lehullott várakozás
Kopott halmai lépteink nyomán,
Bennük árkot vésett a Vágyakozás.
Csendben ültünk a feledés fogatán,

Walkűrök meséltek, néma volt hangunk,
Kiömlött romlott, léha illatunk.

5. Alkudozás

Kiömlött romlott, léha illatunk,
Talán Freyja istennő sem szereti,
Ha a szépség mágiájába halunk,
Vagy csak az idejét vesztegeti -
Ki elolvad édes ízű énekén,
Nem is sejtve, hogy az élete buján,
Bíbor fénnyel telefirkált regény,
Múló éjjeli Alkudozás csupán.
Egy csillag galaxisából elballag,
Tétova fénye arcodra vetült,
De halld, lenge foszlányait a dalnak
Alkonyi hangok csendjében elmerült,

Ott, hol mámorát itta az ajkad
És a mindig izzó vágyam sem lankad.

6. Derengés

És a mindig izzó vágyam sem lankad,
Pár eltévedt harmatcsepp - mielőtt
Pillantásod, mint távoli csillagzat
Fénye rám terült - simulva beleszőtt
Időtlenséget, vadul örvénylő
Elmúlások szimpla látomásait,
Hajnali ébredésekből felfénylő
Kialvatlan álmaink százait.
Te elsuhanó éjszakáid veted,
Párájából lehull az est kendője,
S a Derengés lenge fátyla befed,
Mint a csillogó csermelyek redője,

Míg velünk az éjbe bújt halk szavunk;
Mi csendben, egymás ölében izzadunk.

7. Ócskaság

Mi csendben egymás ölében izzadunk,
Mennyi elfelejtett álom pihen -
A sötéthez egy kis csillogást adunk,
Figyeli a hallgatást, fű sem zizzen.
Derengve zárta kopott kapuját -
A hunyó világba burkolt tanúját.
Zsarátnok árny - Ócskaság a falakon,
Hajnali pára ringatja, talán
Vágyak feszülnek málló csodáinkon,
Földbe izzadt requiem oldalán
Pihen, míg az idő - kottáinkon
Átírja azt a pár akkordot dalán.

Hull fölém - miljomnyi tüze takargat,
Csak a testem remeg, ahogy jajgat.

8. Sodródás

Csak a testem remeg, ahogy jajgat
Lelkem - morajától hangos hajnalon,
Átfénylő tüzes virágot hajtogat.
Sejtjeim koldus-öledben hagyom,
Mint hű szeretőket, hogy lázam oltván,
Részegítsen, öleljen tovább - nagyon.
Csak a kora' éj maradt ott árván,
Hogy szirmok bódító bársonya fonja
Ringó álmod, az égi valóság lágy
Szövetével hajadban, s bevonja
Arcunk, hűs tavasz öblén a múló vágy,
Mintha a Sodródás illata folyna

Rejtekén. Ajkam néma volt - mégis
Megvész, mint egy elátkozott krudélis.

9. Zsongás

Megvész, mint egy elátkozott krudélis
Rikoltozó látomása: égből
Hirtelen lehullott, eltitkolt fétis,
Néhány kép elkopott foszlánya régről,
Retinán szőtt dagerrotípiák
Letörölhetetlen sötét rétege;
Tornyokban - a szűkszavú novíciák
Vecsernyére készülő éneke.
Hallgatag barnájában az estének
Néztelek, ez a Zsongás, az mind te vagy
És szárnya bomlik szirmok testének,
Hol a pára ráolvad, s néha megfagy.

Hangod bársonyán ébren álmodom,
Csak fekszem kövekkel ékes lantodon.

10. Érintés

Csak fekszem kövekkel ékes lantodon,
Bárminek formájába rejtőzz is,
Az Érintés titkait kigombolom,
S az este fakó pirosa sem tövis.
Lehunyt szemű alkonyt egy csupasz ág
Takarja, fáradt tánca ellenszegül
A tegnapoknak, és mint a szárazság
Rosszkedvünk hordalékán - szétterül.
Felissza hangunk a bágyadt hallgatás,
Ráfeszül álmunk a málló csodára,
Hol néha a hamis igazat ás,
Kutatjuk, de nem jutunk a nyomára.

Vágyunk foszlik, marad hipotézis,
Úgy betakarnám a sötéttel - mégis.

11. Pirkadás

Úgy betakarnám a sötéttel - mégis
Majd elolvadok, a vágy tengerén
Eltévedt redőket simít az ég is
Az éjszakák édes ízű énekén,
Hogy rám terítse kopott-álmosan,
Leplét. Távol, fű haja játszik, széllel
Táncol még, elringatva komótosan
Az est kapujába bámul. Kérlel
A Pirkadás, vele úszik az ármány,
Felitta rég a tüzek hamvas testét,
S lett vászon takarta hideg márvány.
Csak néztelek, és mint a nyári esték

Titkolt emlékeit sorsomba fojtom,
Csillogását a hajadba sodrom.

12. Suttogás

Csillogását a hajadba sodrom
A nyárnak, és a szelekbe kiáltott
Álom - megkopott képeit eloldom.
Bekopogott az éj és megállt, ott
Mellette, kikócolta a hajnalt, fényt
Lopott, míg ringva álmodtam az alkonyt.
Egy hervadó szépség koldusaként
A pirkadat elérte, mint egy asszonyt,
Az ég alját még karcoló fuvallat
És Suttogás. A vágyak ölében
Hallgat a végzet, akit – a sors vallat
Az éjbe rejtett szótagok öblében –

Hangtalanul, sötétségbe szórtak
És a szavak omló selyemről szóltak.

13. Ébredés

És a szavak omló selyemről szóltak,
Mint bársonnyal szőtt feslett vétkeim,
Hol levetett múltam képei álltak,
Árnyak takarták a hajnal székein,
Majd ráült, mint egy derűs szélkalap
És zúgva bekopogott az Ébredés -
A fény nyalábjain küldött ég-darab
Int, a függönyön játszó teremtés
Rám néz, körbe jár, és itt van még velem,
Mire hozzám érne - valamit üzen:
Az élet palástja, kész gyötrelem,
Hervadó szépség - az elhamvadt tüzem.

Szívemben fáradt néma szavak lógtak,
Mint nyári éjbe festett pár szótag.

14. Gyengeség

Mint nyári éjbe festett pár szótag,
Feslett képei az alvó köveknek.
Az érett kalász-mezők ringatóztak,
Füveik selyemútján követtek
Végtelen, hosszúnak tűnő utamon,
Mit vágyból szőtt álmaimban bejártam.
Kerestem és réveteg kutatom –
A Gyengeség kapuját már kitártam,
Vadul és kócos hajjal álmodtalak,
Hol mindig szédült velem a párnám,
Mint egy ködből kilépett fáradtalak
Feküdtél az ágyamon - úgy terült rám

Az ég, s tudtam - válladon keresztül
Elsodor a vágy, ahogy rám feszül.


15. A Vágy… Ölében

Elsodor A Vágy, ahogy rám feszül,
Olykor reményt is vesztve néma csendben
Keserű-édes minden, itt legbelül
Lenge és elfoszló gyolcs ingemben
Kiömlött romlott, léha illatunk,
És a mindig izzó vágyam sem lankad,
Mi csendben egymás Ölében izzadunk.
Csak a testem remeg, ahogy jajgat,
Megvész, mint egy átkozott krudélis;
Csak fekszem kövekkel ékes lantodon,
Úgy betakarnám a sötéttel - mégis
Csillogását a hajadba sodrom,

És a szavak omló selyemről szóltak,
Mint nyári éjbe festett pár szótag.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Szonettkoszorú
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Hypnos
 · Pekka
 · quentin


Page generated in 0.0285 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz