Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Panteista végakarat

, 28 olvasás, santiago , 1 hozzászólás

Néhány szóban

Elterülni a táj rőt füvén,
meghalni az erdőn, mint a vén
fák, ahogy kidőlnek a soron,
s majd ha lehull a fagyhozó tél
finoman szőtt hótakarója,
zúgó viharával holt porom
remegő bokor alá szórja,
felhő könnye mossa be mélyre,
s emlékezzen rám csillag mécse.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: santiago
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 25
Jelenlévők:
 · Hypnos
 · Pekka
 · quentin


Page generated in 0.0441 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz