Szürkeségbe süppedésemet
hiába is próbálnám álcázni.
Szürke gerle vagyok csupán
és nem vérgőzös vadgalamb.
Álmot raknék csukott szememre,
de belehasít a fény a sötétben.
Rettegéssel tölt el létezésem,
amely talán teljesen hiábavaló.
Időnként némán nyafogva
kígyóbőrt váltok, hogy újra
önmagammá válhassak.
Nincsen semennyi hatalmam,
nem büntethetek és szabaddá
se tehetek senkit.