Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gerlék és kígyók / Vihar

, 131 olvasás, imreolaah , 0 hozzászólás

Megemlékezés

Gerlék és kígyók

Telis-tele volt köddel a város
hajlott levendulák Assisi ege alatt
sebesen dönt ilyenkor a vádló
előítélet az asztal, előétel a harag
Klára ablakdísz mögött érleli a lelket
Ferenc a koldus, Ferenc a talány
füle már csak az égre nyit kertet
gerlék közt ő a szálló toll
kígyók közt pedig a halál


Vihar

a szőnyegen ültél
összehúzott mozdulatlan
whistjátékot játszott az idő
csend tapadt a körös alkonyatra
s nekem nem volt elég, ami van
futni akartam
átvágni a békanyálzöld gyepet
felkelteni az álmos eget
tűzben edzett villámokkal
s mire visszaértem
Te lettél a végetért vihar
széttárt ablakok
nehéz ázott függönyéről
bogoztam csak neved
mint elhibázott életem
földre esett cserepeit
s nem voltál többé
gyöngyeiben, Klára

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: imreolaah
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 2
Kereső robot: 18
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Sutyi


Page generated in 0.2434 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz