Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Reggel

, 34 olvasás, imreolaah , 6 hozzászólás

Elmélkedés

valaki meglátogat minden reggel,
mint őzek óvatos harmaton.
Ekkor ér zöld tavához a Nap.
Nem látom őt, de így tudom.

Valaki értem is él egy percet.
Csak az érti ki rám tekint.
Míg a hegyek le nem omolnak,
keze gyökérként tartva int.

Nem tudok adni semmit.
Csak csendben hallgatok.
Néha leér a földig egy csepp,
s elfelejtem, hogy itt vagyok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: imreolaah
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 56
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 71

Page generated in 0.054 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz