Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Többet ér minden szónál - 9/11

, 17 olvasás, Hypnos , 0 hozzászólás

Fantasy

–… a felelőtlenség önmaga büntetése, ezért értelmetlennek látom a dolog további eszkalálását. Ami pedig az én felelősségemet illeti, bocsánatot kérni nem fogok. Főként, mert fölösleges lenne és lényegében haszontalan. És én nem szeretek haszontalan erőfeszítéseket tenni, különösen, ha van mód a helyzet megoldására.
A nő hangja nyugodt volt és kellemes, akár egy patak csobogása.
– Nem is kértem a bocsánatát. – A másik nő hangja mély volt és tiszteletet parancsoló. – A felelősség teljesen az enyém. Három lányom van súlyos állapotban. Még ha a tanács osztaná is a maga nézeteit – és biztosíthatom, hogy nem osztják -, akkor is minden joggal a fejemet vennék ezért. És fogják is.
– Nem szükségszerűen. Ahogyan említettem, van egy…
– Hallani sem akarok róla – jelentette ki határozottan a mély hangú nő. – Egy tiltott síkról beszivárgó lény elegendő probléma. Nem kívánnám tetézni valami kétes, sötét tünde praktikával. A tanács teljesen kitérne a hitéből.
– Úgy hiszem, a tanács szabályai és véleménye jelen pillanatban lényegtelenek. Az igazi kérdés, hogy maga mit hajlandó megtenni.
Csend következett. Vika nehéznek érezte a szemhéjait. A szája ki volt száradva. Megmozdult, nagy nehezen kinyitotta a szemét. Sűrűn pislogott, hogy elűzze a szemeire telepedett homályt. Az első arc, amit meglátott a rektorasszonyé volt. Vika ágya mellett ült, a tekintetéből hiányzott a szokásos szigor. Fölötte Merlara Almar magasodott karba tett kezekkel. Ezüstös szemeivel és sápadt ajkaival a lányra mosolygott.
Vika körbepillantva a saját szobáját ismerte fel, a saját ágyában feküdt. Amint ez tudatosult benne rugóként pattant ülő helyzetbe és tekintetével a másik két ágyat kereste. Üresek voltak. A rektorra meredt.
– Aliya és Irina egy másik helyen vannak – mondta lassan a mágusnő. Az arca kifejezéstelen volt. – Súlyos állapotban vannak, kómában. Lehet, soha nem ébrednek fel.
Vika maga elé bámult. Egyszerre zúdultak rá az Elemek Termében történtek emlékei. Bénultan bámulta a kezeit, bele akart markolni a takaróba, sírni akart és kiabálni, de semmi ereje nem volt hozzá.
A szék megcsikordult, ahogyan Telarissa rektor fölállt. Odahajolt és megszorította gyöngéden a lány vállát, aztán felegyenesedett és egy szó nélkül a kijárat felé indult. Az ajtóban azonban megtorpant és a kelleténél egy pillanattal tovább állt ott a kezét a kilincsen pihentetve, majd megfordult. A sötét tünde mágusnőre meredt, aztán Vikára. Odalépett Aliya ágya előtti kis szekrényhez és egy kulcsot tett rá, aminek a koppanása mennydörgésként hatott a nehéz csendben. Újra Merlara Almarra emelte a tekintetét.
– Csak akkor, ha beleegyezik – mondta komolyan. – És ez meg sem történt.
A magiszter bólintott. A rektor egy utolsó pillantást vetett a zavarodottan pislogó Vikára, majd távozott.
– Tudom mi történt az Elemek Termében – szólt a sötét tünde csilingelő hangján, miután az ajtó zörgése lecsengett. – Mindannyian megtettétek azt, amit tudtatok. És jóval többet, mint ami elvárható lett volna. Meira de Dorkian neked köszönhetően van életben. Tudom, a veszteséged ez nem enyhíti. Sajnálom, hogy ezen keresztül kellett menned. – A mágusnő egy percre elhalgatott; ezüstös szemeivel Vika arcát fürkészte. – A rektorasszony tompította az élét, de én egy őszinte nő vagyok. És te őszinteséget érdemelsz. Aliya és Irina haldokolnak. És nincsen olyan mágia Loc Gossiában, ami meg tudná őket menteni.
Vika lehajtotta a fejét.
– Én azonban tudok egy módot – folytatta a mágusnő. Vika erre felkapta a tekintetét, a szemeibe remény pislákolt. – Tudnod kell azonban, hogy ez tiltott dolog és nem veszélytelen. Telarissa rektor hallani sem akart róla, amiért nem hibáztatom. – Hátrapillantott a szekrényen heverő kulcsra. – Azonban hajlandó vagyok elvégezni akkor és csak akkor, ha te beleegyezel.
Merlara Almar kinyújtotta a kezét és megérintette a lány homlokát. Vika érezte az ismerős bizsergést, ahogyan a kapcsolat formálódott és megszilárdult.
– Beszélhetsz.
– Mit kell tennem? – vágta rá a lány.
A mágusnő mosolya kiegyenesedett és Vikára meredt.
– A folyamat borzalmasan fájdalmas. Maradandó károsodást okozhat, vagy akár bele is halhatsz. Megértetted?
Vika félrevonta a tekintetét, a gyomra görcsbe rándult, az ajkát harapdálta. Elbizonytalanodott. A következő pillanatban el is szégyellte magát miatta. Az, hogy itt ülök, mondta magában, Aliyának és Irinának köszönhető. Ennek nem szabadna kérdésnek lennie. Ők az egyetlenek, akiket barátaimnak nevezhetek. Ha van rá esély, hogy megmentsem őket valahogyan, nem ülhetek tétlenül.
Felemelte a fejét és határozottan bólintott. Merlara Almar arcára visszatért a mosoly.
– Van időd felkészülni. Javaslom fürödj meg és öltözz át. És ne egyél semmit, inni pedig csak vizet – Felmarkolta a kulcsot a szekrényről. – A pincelaborban foglak várni, amikor a nap lement. Ha nem jössz, megértem. – A kijárathoz lépett, a kezét a kilincsre tette és visszanézett a lányra. – És még egy dolog, Vika. Senki nem tudhat erről.
Vika bólintott. A sötét tünde mágusnő egy bátorító mosolyt vetett a lány felé, aztán távozott.
Vika percekig csak ült az ágyban és maga elé bámult. Az ujjai meg-megrándultak, ahogyan a takarót morzsolgatta. A gyomra görcsbe volt rándulva, a szívét gonosz félelem szorongatta, az elméjét undok kétségek kezdték elönteni.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Novella
· Írta: Hypnos
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 24
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.039 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz