Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hamu

, 27 olvasás, imreolaah , 2 hozzászólás

Gondolat

Elvész éjjel az idő, majd megtalálják,
hamuszagú hajnal vánkosán.
Elfogy a tegnap, s újra lobban,
letér az útról, mint félkezű magány.
Egy matrózlegény húzza vitorláját,
a hajó most csendesen halad.
Hiába kiáltott, partot csak akkor ér,
ha csillagok mutatnak utat.
Elvesztem én is, százszor és ezerszer.
Nem az voltam, kinek lennem kell.
Így bűnösön, árván haladtam,
de ültetek még fákat
és földes kézzel indulok el.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: imreolaah
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 3
Kereső robot: 15
Összes: 26
Jelenlévők:
 · Hypnos
 · Pekka
 · quentin


Page generated in 0.0872 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz