Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tehetetlen telhetetlen

, 102 olvasás, ZeroNemo , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Elmerengsz hol hagytad tehetős éned,
Mikor szép lassan fogynak a lehetőségek.
Hova mész, hova tűnsz, nem tudod, érzed
Lelkednek bugyrait rongyosra vérzed.
Segítenék, jól tudod, emelem, tehetem.
Démonjaid magamra többé nem vehetem.
Beteges, lehúz, túl sok a kétség,
Jószándékomból így nem lesz segítség.
Sírdogálsz, gyötrődsz, észre sem veszed
Mocsokba raktad már megint a kezed.
Piszkos a lelked, fájnak a szavak.
Életed így már nem enyémmel halad.
Elmos az idő, gyűlnek a felhők,
Mérgezed magad, nem látod a fertőt.
Gondolatok marnak, eteted, temeted,
Kevés az időd, gondolod leteszed.
Tisztul az ég már, és éget a világ,
Nincs nálad, leszarnak, szétszed a brigád.
Egyedül maradtál, maradt egy életed,
Ne bízd el magad: távolról méreget!
Erősnek lenni kell, mindig, monoton,
Mantrázd ezt magadnak, segít az utadon...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: ZeroNemo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 26
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz