A szakadék legmélyét elérve,
tovább már, te sem zuhanhatsz lejjebb.
Eleged van ebből a világból,
amely egykor kihányt önmagából.
Nincsen többé semmilyen terved már,
nincsen rózsa, kipusztult kerted vár.
Átlépted, a legutolsó határt,
nincsen Isten, se ember odaát!
Gyilkolnál, még hajt az ösztönvilág,
lelkedből, egy féreg foga kirág.
Elhagytad a lelked, és az elméd,
ha alkalom volna, meg is tennéd.
Szakadéknak hátaddal megállva,
csak haraggal gondolsz, a világra.