Nem számít ha egy perc,
Mának, nem lesz holnapja.
Kulcsra zárnám pergő homokórát,
Had legyek kedvesem idejének rabja.
Tekinget a mutató, ajándékul szolgál,
Mert vár.. látva égig emelt lelkem.
Noha csak egy pillanatra fagy el,
Nekem ajándékát kell élnem.
A pillanat rabja, ez volnék a percben,
Törve az idő szíve is megenyhül,
Rajtam, nem fog holmi mutató pálca,
De Veled.. Kedves.. A pillanat
Minden pillanatban, ha elillan..
Magához láncol, én a rab..
Kedvesem a rabot, magában tartó zárka..
Ez volnék, hát kulcsát!
Dobd el messzire..
Csak a folyó moshatja ki a földből,
De nem tekintenék arra,
mert a zárkát választom.
Szabadság íze számban,
Mégis, a kulcsot tengerbe árasztom.