Sötét szobában gyertya ég,
kemence parazsa világít még.
Öreg anyó ül egymagában
elméláz nagy világban.....
Gondolatai messze szállnak
régi időkben botorkálnak.
Visszahozna minden percet,
ifjúságot szép szerelmet.
" Elszálltak éveim, napjaim
egyre rövidebbek, hosszú
út amíg végre megérkezek,
az Úr, befogad engemet. "...
Ütött nagy óra, felébresztette
néma csendet, dobozában, szú
perceg, gyertya csonkig égett,
tündérek szálnak anyóka felett.
Ágoston Tibor