RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2021-07-19 22:06:46, 134 olvasás, Veroniq , 0 hozzászólás
Mint tölgyön az utolsó őszi falevél, Úgy ül megtépázott szívemen a remény. Számtalan csalódás és végtelen kudarc, Lelkemben mégis dúl még az örök harc. Szebbre vágyom, többre, jóra, Ölelésre, kedves szóra. Megjártam már a poklok poklát, Bátran mondtam? viszlát odaát! Maradnom kellett, folytatnom, Még bőven van mit mondanom. Ma már fejem az égnek emelem, Érjen bármi, csak a jót keresem. Elcsépelt, de én is vallom eképp: Ez az élet mégis, mégiscsak szép!
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς