Meséket suttogó szilfák az úton.
Nézem őket, és töprengek a múlton.
Boszorkányfának hívtak az Angolok.
Énekelték szép Francia sanzonok.
Tej csak úgy lett túró, ha ágát rakták bele.
Boszorkányokat űztek a sötétben vele.
Kocsikerék, ágyútalp lett halála után.
Szilfából ácsolt hajók úsztak a Dunán.
Ma csak lelket ápoló gyönyör látása.
E fa csodálatos! Isten egyik áldása.