Városban nőttem fel, fülledt levegőben,
izzadság szaga terjedt járókelőkbe.
Nép hegyén, hátán proli strandokon,
szegényeknek ott volt a paradicsom.
Kis bódékból fagylaltot, virsliket árultak,
szemtelen legyek százai szálldostak.
Zivatart ígért sűrű, fülledt levegő,
megváltó menny, most csodatevő.
Egyszer csak mintha dézsából öntenének
páratartalomtól hő, kibírhatatlan lett.
Késő délután csúcsforgalma villamosoknak
szőrös hónaljak fogókba kapaszkodnak
Háztömbök beszívják nappali meleget
kiengedik éjjel, hogy még aludni sem lehet.
Szomorú sorsa ez városi embereknek
kik valami oknál fogva, régóta ott rekedtek
Gyakran kimentem városból, messze a
szabadba, ledőltem egy fa alá gondolataimba.
Képzeletem messze szállt egy birodalomba,
hol mindenkinek egyformán van adagolva.
Ágoston Tibor