Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyár a városban

, 173 olvasás, Tiberius , 0 hozzászólás

Megemlékezés

Városban nőttem fel, fülledt levegőben,
izzadság szaga terjedt járókelőkbe.
Nép hegyén, hátán proli strandokon,
szegényeknek ott volt a paradicsom.

Kis bódékból fagylaltot, virsliket árultak,
szemtelen legyek százai szálldostak.
Zivatart ígért sűrű, fülledt levegő,
megváltó menny, most csodatevő.

Egyszer csak mintha dézsából öntenének
páratartalomtól hő, kibírhatatlan lett.
Késő délután csúcsforgalma villamosoknak
szőrös hónaljak fogókba kapaszkodnak

Háztömbök beszívják nappali meleget
kiengedik éjjel, hogy még aludni sem lehet.
Szomorú sorsa ez városi embereknek
kik valami oknál fogva, régóta ott rekedtek

Gyakran kimentem városból, messze a
szabadba, ledőltem egy fa alá gondolataimba.
Képzeletem messze szállt egy birodalomba,
hol mindenkinek egyformán van adagolva.

Ágoston Tibor

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Tiberius
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 239
Regisztrált: 2
Kereső robot: 36
Összes: 277
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.5239 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz