Navigáció


RSS: összes ·




Irodalmi laboratórium: Az igaz költő

, 72 olvasás, Cselényi Péter , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Élni, hogy írni

József Attila már nem ír többet?
"Nem. Írhatnék, de az élet-
viháncoló szilvásgombóctöltet-
gégémbe zárult, nem vagyok képes
-s nem oldozhat fel egy csodás főzet-
lenyelni egy falatnyi csepp étket.
Csak tépetik kenyér, öntetik bor,
elősajog fogamból minden por.

Az élet elemózsiás, zöld zsák,
cipeljük ölben és elfáradván
-ürül, kifogy, megint telirakják-
a végén csak húzzuk magunk után.
Elosztogattuk ám a tartalmát!
Ülünk előrenézve és bután.
Úgy szól, akár vak embernek a fény.
De persze, égi nagy parancs, hogy élj.


Megírni, mert hisz élni és enni. "
S mivel jön épp, közelg, emitt vonat,
lép és eléje dobja, illeszti
a képzeletbeli tollát, tollat.
(Holott az épp illik, való neki.)
Egy bősz vonat, mi hátra nem tolat.
Vagy egy... sas körmébe...
és elmegy onnét hátra sem nézve.


De hát Hegyi Szonettet kellene
le- és megírni, pontosan neki!
Attila! Hát a Költő mit tenne?
Hegyi Szonettet Eszter lejegyzi.
Eszter, kinek van két-három szeme,
egyet feláldoz, hogy Szonett, Hegyi
lehessen és legyen, habár soha
folytatni, látni senki sem fogja.


Lássuk tehát, ahogy megmarkolja
a képzeletbeli tollát, tollat,
máris Hegyi Szonett, a Földóda,
örökható, költői Égszózat
belőle jő akár kakasszóra.
Rikácsolnak mind együtt, de olyat,
feléled minden József Attila
és ezt mindannyiuk meg-megírja...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Irodalmi laboratórium
· Írta: Cselényi Péter
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 23
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0727 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz