Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Ahol a nap mindig korábban kel - 18. rész

, 142 olvasás, Sutyi , 2 hozzászólás

Ezerszín

Amikor, másnap reggel, a Shinskansen szuperexpressz Nozomi 118-as járata, melynek orrát a jégmadár csőréről mintázták, halkan bekúszott a képbe, hihetetlen izgalom lett úrrá rajta.
Most végre utazhat a világ talán leghíresebb vonatával, mely három perc alatt gyorsul 270km/órára!

Amint belesüppedt a fülke kényelmes ülésébe képzeletét kitöltötték a kyotói utolsó nap képei...
A harsányan zöldellő rizsföldek között kanyargó út Naraig amely valaha szintén főváros volt... a Deer Park szelíd őzei, akik élelmiszert koldultak a látogatóktól, s követték őket japán leghíresebb buddhista templomáig a 8. században épült Todaji Templomig.

Vacsora után meglátogatták a százharmincegy méter magas Kyotó Torony kör alakú kilátóját, ahol elbúcsúzhattak a várostól. Tekintete utoljára végigpásztázta a kedves, zegzugos utcákat, a parkokat, a távoli tavat, és a magas állványzaton háztetők felett suhanó gyorsvonatot.

Hazafelé, amint a Kyotó Subway Station aluljárójának lépcsőjén araszoltak, ugyanúgy, mint az első napon, fürkészte a bájos arcú gésa utódokat, s már alig-alig figyelt arra, ami akkor feltűnt, hogy minden japán nőnek nagyon görbe lába van...

Ázsiában a szállodák nem az épületek közé ékelődtek, szétszórva a városok különböző pontjain, mint Európában, hanem a város külön negyedében találhatóak. Így Tokyóban a Shinjuku kerületben volt a szállásuk egy ég felé kapaszkodó felhőkarcolóban, a Shinjuku Wasinghton Hotelben.

Aznap már csak egy rövid sétára futotta a közelben, majd elköltöttek egy vacsorát a szálloda indiai éttermében, melyre véletlenül találtak rá egy folyosói labirintus eldugott zugában. A helyszín olyan autentikusan indiai volt, mint a Távol-Kelet eddig ismert indiai éttermeiben. Ugyanaz a sejtelmes félhomály, melegsárga- és piros textilek, s a különlegesen egzotikus hangulatot árasztó festmények a falakon.
Az étlapról első fogásként a Tandoori chicken-t választották, melynek fűszerezése nagyon kellemes, elsősorban curry, s egy pici fahéj hatására. Az ételt a vendég asztalára helyezett tandúr kemencében készítik, melyet a hódító mogulok vezettek be.
Ezután ki nem hagyta volna a főleg Észak-Indiában elterjedt, búzalisztből készült, forró platnin sütött lepény formájú kenyeret, melyet apró darabkákra tépve csészékbe helyezett, különböző ízesítésű szószokba mártogattak.
A lepényről felidéződtek benne a gyerekkori képek, amikor pékmester édesapja kenyértésztából lángost készített, s a kemence ajtajába kihúzott parázs elé támasztotta egy fémnyárssal. Amikor a tésztát barnás foltok pöttyözték, jelezve, hogy elkészült, finom házi libazsírral megkenve fogyasztották a megunhatatlan mennyei eledelt.

Másnap reggel a Viator buszával indultak a japánok szent hegyéhez, a Hakone nemzeti park területén fekvő Fujihoz.
A Fuji vulkán Japán legmagasabb hegye, 3776 m magas, s több, mint háromszáz éve békés, nem volt vulkánkitörés. Öt tó veszi körül, amelyek közül a legközelebbi a Lake Ashi, de mindegyikről rálátás nyílik a hegyre. Útjuk hegyi szerpentinen vezetett felfelé, a megejtő szépségű japán erdők között kanyarogva. Október volt, a japán ősz, amikor a fák lombjai csodaszép sárga és főleg vörös színekben pompáztak. A kilátó kb. 2300 m magasságban volt. Innen csodálhatták Fudzsiszant, mely megkapó volt fehér hósapkájával, grafitszürke vulkáni kőzetből álló testével, s a hegy lábánál sorakozó színes levelű fákkal.
Ezután hajókirándulást tettek az Ashi tavon, majd drótkötél pályán a Hakone nemzeti park felett libegve felkúsztak a Komagatake hegyre. Sajnos mire a hegytetőn lévő kilátó teraszra értek, már kora este volt, s a leereszkedett sűrű tejfehér köd eltakart mindent.


Tokyoba megint a szuperexpresszel indultak vissza…..

Tokyo állomáshoz érve, a tizenegy órás túra után szinte berogytak egy taxiba, amelynek vezetője próbálta elmagyarázni, hogy a szállodájuk tíz percnyi sétára van mögöttük. Ők addigra már elhatározták, hogy egy lépést sem tesznek tovább gyalog, amelynek meg is fizették az árát, hiszen Tokyoban a taxik órái 710 Yen-ről indultak(amely kb. 1400 Ft-nak felel meg) s ha a városi dugóban állt a taxi, az órája akkor is folyamatosan számlált.

Amikor másnap a Tokyo Toronyhoz készültek, - kettesben, és gyalogosan, ill. metróval - kicsit „dejavu” érzése volt. Azt már tapasztalta, hogy a kínaiak a világ számos csodáját/műremekét másolták hajszálpontosan, de inkább még egy kicsit túl is tettek az eredetin!
Nem gondolta, hogy a japán fővárosban is rábukkannak egy ilyen valósághűen másolt hírességre, a franciák „Öreg Hölgyére”, az Eiffel-toronyra.
Mindössze kis különbséggel!
A francia torony antennával együtt 324m magas, a japán 330m!
A 250 m magasságban lévő kilátóból csodás látványt nyújtott a Csendes-óceán, amint bekúszott a város házai közé.
Lefelé nem volt türelmük kivárni a sort a liftnél, ezért a lépcsőn indultak lefelé, csak azt kihagyták a számításból, hogy a lift útközben nem áll meg. Mire a csigalépcsőn leértek a torony aljára, nem csak szó szerint „becsavarodtak”, de a lábaikon is alig tudtak megállni.
Még éppen annyira futotta az erejükből, hogy beessenek a legközelebbi étterembe, ahol ebéd közben kipihenhették magukat.
Japán érdekesség, hogy az éttermekben az „étlap” a kirakatban van, műanyagból modellezett menü formájában. Hihetetlen, de a kiválasztott étel a valóságban ugyanúgy néz ki, mint a kirakati, ugyanannyi darabból áll, s éppen annyi grammot nyom a mérlegen... csak éppen valódi és ehető!

Ebéd után még egy híres „másolatot” tekintettek meg, a minden fővárosban megtalálható elegáns, sétáló utcát, a párizsi Champs Elysees mintájára épült Ginza-t, mely igazi világvárosi hangulatot árasztott.

Másnap reggel, a szálloda szolgáltatásaként, limuzinban hagyták el Tokyot.
A mintegy két órányi távolságra lévő Narita Airport méretei, ázsiai módra, lenyűgözőek, hiszen a kapuk között vezető nélküli vonatok közlekedtek.


Kantonba érve, még a repülőtéren visszaváltották a megmaradt yent yuanra.
Ennek a jelentéktelen epizódnak kellemetlen következménye lett.

Másnap, az étteremben a legnagyobb címletű bankjeggyel 100 yuannal fizettek. Tapasztalatból tudták, hogy ilyenkor a pincér elviszi a pénzt, s átvilágítja. Teljes nyugalomban vártak a visszajáróra, s még akkor sem voltak idegesek, amikor a pincér mellett az étterem igazgatója és biztonsági embere is megjelent. Közölték, hogy a pénz hamis.
Próbálták elmagyarázni, hogy a repülőtéren egy pénzváltóban kapták, de ez nem segített.
A letartóztatástól megint Jinsong mentette meg őket, aki hívásukra a helyszínre sietett, s kínaiul tolmácsolt.
Autóba ültek, kimentek a repülőtérre, ahol meg kellett mutatniuk, hogy melyik pénzváltóban kapták a hamis pénzt. A rendőrség a következő napon megfigyelte és letartóztatta a bűnöst... de ezt már csak az újságból tudták meg.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Próza
· Írta: Sutyi
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 33
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 53

Page generated in 0.0494 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz