Fiatal nő ül a padon
hátra dőlve, támaszkodva,
lábait kulcsolva, vajon
mi lehet gondolatába?
Lassan múlnak éveim,
nem látom jövőmet,
mintha álarcos bálba élnék
várom a felkérőmet...
Más világ volt ez régen,
Kutyák viseltek álarcot
amit megcserélt a rendszer
így lettünk leértékelt ember
Bizonytalanságban élünk,
jövőnk ismeretlen, a sok
hazugság között elveszünk,
ha nem segít az Isten!...
Ágoston Tibor