RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2021-05-17 22:14:51, 128 olvasás, VDavid , 0 hozzászólás
Naponta változom s a csenbe burkolt zajt újra és újra átkozom. Próbáltam falakat húzni hegyekkel a nyakamon mások elől a túlparta úszni. De hiába tüntek el néha a falak s omlottak alá a hegyek Hába sírtam vagy nevettem a túlpartra sosem léphettem. Helyette a meder alján nyitott szemekel szívemben, vakon ébredtem. Gyeremeteg lelkem s annak tetteit sosem engedem öregségembe roskadni. Had maradjak gyermek amíg csak élek a bánatot kiröhögve sose féljek. Lehet csak egy naív álom hogy a szeretteim karjaiba a boldogságot találom. Hogy a szeretet mire a szívem vágyik nem oktatja a száj mi könnyekben ázik. Meghal a gyermeteg szív ha feltúnik az ellen a családomra ártó jellem. S kardot ránt mit vére edzett s a szíve kalapált. Mielőt éle csorbúlna fejek hullanak a porba s velük zuhan majd a poklon is túlra.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς