Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Aznap

, 262 olvasás, Veroniq , 0 hozzászólás

Sors

Megtörtént. S én nem feledem lépteid súlyát,
Ahogy jöttél felém, átlépve száz és száz akadályt.
Ott voltál és ragyogtál s nem is sejted
Mily' elemi erővel vonzottál... Ez lett veszted.

Az alma csókja, a füge takarása, a jázmin tisztasága,
Egyszeriben elém állva megtestesült szívem titkos vágya.
Napfényt hoztál a világba, mosolyt a számra,
Világosságot a homályba, hitet az igazra.

Vonaglom, mert még nem tudom mindezt hova raknom,
De ami biztos: egy részem Tiéd lett azon a fagyos napon.
S én bárhogy is, így vagy úgy akarom,
Utunkról majd dönt egy nagyobb hatalom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Veroniq
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 314
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 340

Page generated in 0.2264 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz