Megtörtént. S én nem feledem lépteid súlyát,
Ahogy jöttél felém, átlépve száz és száz akadályt.
Ott voltál és ragyogtál s nem is sejted
Mily' elemi erővel vonzottál... Ez lett veszted.
Az alma csókja, a füge takarása, a jázmin tisztasága,
Egyszeriben elém állva megtestesült szívem titkos vágya.
Napfényt hoztál a világba, mosolyt a számra,
Világosságot a homályba, hitet az igazra.
Vonaglom, mert még nem tudom mindezt hova raknom,
De ami biztos: egy részem Tiéd lett azon a fagyos napon.
S én bárhogy is, így vagy úgy akarom,
Utunkról majd dönt egy nagyobb hatalom.