RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2021-05-03 22:15:11, 284 olvasás, VDavid , 0 hozzászólás
Gyermek voltam állmaimba sokszor kapaszkodtam. Hittem a csodákban az emberek szívében az őszinte jóságban. Vágytam a holnapra a rejtélyes jővőre minden kalandra. Nem terveztem barátságot s szerelmet értük adtam volna életemet. Árnyékomban levetett vászon álmaimban, ezernyi lábnyom. Elmúltak évek egy-egy dobbanás maradt, mit nevezhetnénk emberi-szívnek. Hova tünik az ember? Mikor a husában izzó veríték és a vérében csörgezdező lyukas érmék elvették! Elvétték mind azt mitől... Emberként, Emberek lehetnénk....
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς