Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Első Levelem: A válasz

, 78 olvasás, Friedrich , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Háborgó tudat lennék álom nélkül,
Egy maréknyi személy saját kezemben.
Esti képek az időből,
néhány percre lehetek a pillanat.
Pár esztendőnyi ember,
bonyolult szerves vegyület.
De kérdésre-kérdéssel válaszolt,
Láttam szemében...
Nekem tudnom kell a választ,
mivoltam apró erdelyében.
Szavakat akart érezni a tudat...
Átélni a csend békés nyugalmát,
Érteni a napfényt, hallani a fákat,
Tudni Életről, mit elpusztult lélek
már nem láthat, és már nem is igen érthet..
Mit látsz víznek a tükrében?
A hullám elmosta.
Változik minden nap.. Sziklákból kavics,
Felhőkből eső mely éltet.
Hát élni kell!!
Mielőtt maga lennél egy elpusztult lélek..
Megismertem!
Látom, hallom, érzem és tudom..
A válasz nem létezett,
Csak lehúnytam szemem, én voltam a kérdés,
Melyet önmagam kérdezett.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Friedrich
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 36
Jelenlévők:
 · avenraa
 · Öreg


Page generated in 0.0395 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz