Helló Tavasz,
ki a tél arcába beleharapsz.
Eljöveteled hirtelen,
hatalmad szertelen.
Megjelensz, s lesepred a telet.
Kivérezteted az elődödet.
Helló Tavasz,
beszívom izgalmas illatodat,
s bőrömön érzem a napsugarakat,
lelkem boldog, s szárnyaló,
a kertek tulipánoktól pompázók.
Helló Tavasz,
Én most nem mondom azt, hogy szevasz.
Nem leszek hűtlen hozzád,
már oly sok mindent adtál,
szívemet beragyogtattál.
Kedves Tavasz,
Ugye nem hagysz még el?
Kellesz, mint szomjazónak a hűsítő forrás,
tiszta tündérlényed, akár a gyermeki kacagás.
Tavasz, tavasz, te maga vagy az élet!
Madárcsicsergés, napsütés, színek s illatok,
ilyenkor érzem azt, hogy szép az élet nagyon.