Kell, még valami.
Igen, kell...
Egy kiló szeretet?
(Ami el nem temet.)
Van a föld,
kék és zöld.
Taposott testünk,
s belőle eszünk.
És víz is van
(Hová írjam?),
lehulló könnyünk.
Messziről jöttünk.
Jöttünk
kettétört gerincű galaxisokon át,
csúsztunk-másztunk, szárnyaltunk,
amíg Embergonosz el nem metszette szárnyunk.
Kitépett szívű óceánokon át,
levágott fejű bábukon át
megérkeztünk
modern hajnal-hazánkba,
ahol a sír megásva
habár senki nem látja.
Élni-esők záporoztak,
halni-jegek elolvadtak
és mi megtanultuk,
hogy van ítélet,
hogy van az élet,
hogy kell a vég,
hogy kék az ég
...
Egy kiló szeretet
vagy csak egy csipetnyi,
lehessen lehetni.
Létezik ilyesmi?