Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Útonálló

, 36 olvasás, across , 1 hozzászólás

Halál

Rabló voltam, pisztoly lógott övemen,
Lovam repített sebesen,
Sok hölgy hagyta nálam ékszere terhét,
Sok zsandár hullatta miattam vérét,
Végül felkötöttek huszonöt telén,
De mégis élek én.

Tengerész voltam, az óceán volt otthonom,
Átkeltem a Horn-fokon,
Viharban oldottam vitorla-vásznakat,
Feszült az árboc, aztán leszakadt,
Mondják, hogy elnyeltek a tajtékzó habok,
De mégis itt vagyok.

Gátakat húztam, vad folyókon át,
Alattam örvénylett az ár,
Kinn a Kolorádó sziklás peremén
Lábam megcsúszott, s lerántott a mély,
Néma sírba tették zúzott testemet,
De föld engem nem temet.

Szállok az űrben, távoli csillagok felé,
S ha a túloldalt elérem én,
Lelkem nyugalmát ott biztos meglelem,
Lehet, hogy a rabló ruhát újra felveszem,
Vagy mint esőcsepp itt maradok,
De el nem múlhatok.

Mert visszatérek újra, meg újra, és újra, és újra…



Megjegyzés: Jimmy Webb ’Highwayman’ dalszövege alapján
fordította: Across

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: across
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Tiberius
 · zsoloo


Page generated in 0.1172 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz