Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Ahol a nap mindig korábban kel - 15. rész

, 133 olvasás, Sutyi , 0 hozzászólás

Ezerszín

Abban az évben május elseje éppen péntekre esett.
Ekkorra már a helyi rendőrség is regisztráltra őket Phoenix Islandon, tehát kínai lakosként és munkavállalóként szabadon utazhattak bárhova az országon belül és külföldön is.
Választásuk Hongkongra esett, részben, mert közel volt Kantonhoz (140 km), másrészt a jó vasúti közlekedés miatt egy óra alatt át lehetett érni Kowloon (Kaulung) félszigetre.
Furcsa módon, míg a kínaiaknak vízum kellett a beutazáshoz, nekik magyaroknak nem.

Hongkong az 1. kokain háború után (1841) került, több, mint 150 évre brit uralom alá.
A hivatalos nyelv a kantoni után a mandarin, és az angol. Hongkong lakóinak nagy része a kantoni nyelvet beszéli, melyet Kínában a kínai nyelv egy dialektusának tartanak, nyelvészeti szempontból azonban inkább tekinthető önálló nyelvnek.
1997-ben csatolták vissza Kínához, bár bizonyos önrendelkezési jogokat meghagytak.
Suttle busszal indultak a Phoenix City-ben lévő Traffic Centertől Kantonba, majd innen csak pár metró megálló volt a Déli Pályaudvar.

A pályaudvaron még volt idejük beülni egy kávéra, s mivel már hónapok óta nem hallottak magyar szót, meglepetten kapták fel a fejünket, mikor a szomszéd asztaltól magyar hangok szűrődtek át hozzájuk. Beszédbe elegyedtek a két fiatal férfival, akik elárulták, hogy játék automatákat gyártatnak Kínában.
Nem sokáig beszélgethettek, indulniuk kellett, hiszen vonatba szállás előtt alapos átvizsgálás várt rájuk és a csomagjaikra is.

Nem volt túl meglepő, hogy az állomás személyzete arcvédő maszkot viselt, és több helyen infra kamerák voltak felszerelve, amellyel a lázas utasokat szűrték ki a tömegből.
Kantonban akkorra már kisebbfajta pánik alakult ki a madárinfluenza vírussal szemben.
A járvány Mexikóból terjedt el, s mivel nagyon sok vendégmunkás járt át onnan Kínába, eléggé reális esély volt a járvány gyors terjedésére.
A vonat a várakozásnak megfelelően kényelmes és kulturált volt. Shenzhennél (Sencsen) léptek át Hongkong felségterületére, pontosabban a Kowloon félszigetre, mely a Dél –kínai tengerbe nyúlik, s mely szárazföldön határos Kínával.

Még önmagának is nehezen vallotta be, hogy hosszú ideig abban a hitben élt, hogy Hongkong afféle mini városállam, amely mindössze egyetlen felhőkarcolókkal teletűzdelt parányi szigetből áll. Ezzel ellentétben az egyetlen félszigeten kívül, számtalan, több, mint kétszáz, a Dél-kínai tengerbe „potyogtatott” szigetből áll.
Hongkong neve kantoni nyelven „illatos kikötő”-t jelent, amelyre kétféle magyarázat is lehetséges. Az egyik, hogy itt ömlik a Dél-kínai tengerbe az édes vizű Pearl River, mely Kantonon folyik keresztül, s itt van a deltája.
Ennél talán hihetőbb az a magyarázat, hogy a kikötő menti gyárak exportra váró szállítmányai, a füstölőszerül használt tömjén és mirha, miatt kapta ezt a nevet Hongkong.

A szállodájuk Kowloon Cityben volt, amelyet „kilenc sárkány negyednek” fordítanak kantoni nyelvből. Ebben a negyedben, a mindössze 47 km2-es területen valamivel több, mint két millió ember él, több mint Budapest lakossága. (Összehasonlításképpen Budapest területe 525 km2). A nyüzsgő, élettel teli város a világ egyik legbiztonságosabb városa. Semmi nyoma a hollywoodi filmekből ismert Bruce Lee, és Jackie Chan féle bandaháborúknak, amelyek lehet, hogy csak ezekben a filmekben léteztek.
Az első délutánjukon a szálloda mikrobuszával indultak városnéző körútra.
A város központjába érve, az egyik érdekesség az emeletes villamos volt. A hongkongi villamos rendszert 1904-ben hozták létre; a világon egyedülálló módon kizárólag emeletes villamosokat alkalmaztak.

Másnap reggeli után a kikötőből áthajóztak komppal Hongkong Islandra, ahol a Viktória öböl fölé magasodó Viktória hegyen van a The Peak, a világ egyik legszebb kilátóhelye, melyet az angolok építettek.
A városból indultak kompjáratok, mind a szigetekre, mind a külső területekre (például Makaóra és Kína egyes városaiba). A leghíresebb komp a Kowloont a Hongkong szigettel összekötő Star Ferry, mely 1888 óta közlekedik. Hongkong kikötői híresek a part mentén cirkáló dzsunkákról, Hongkong teherkikötője pedig, az egyik legforgalmasabb a világon.
A Hongkong-sziget magaslataira a feljutást korábban hordszékekkel oldották meg. A Viktória-csúcsra 1888 óta a Peak Tram elnevezésű siklóval lehet feljutni, ami a város legelső tömegközlekedési eszköze is volt. A sikló kiinduló pontján található Jackie Channek, Hongkong híres szülöttének viaszszobra, mellyel a közeli Madame Tussaud panoptikumot reklámozzák.
A Viktória csúcson fantasztikus kilátás nyílt az öbölben lévő Hongkong sziget felhőkarcolóira. Az egész látvány olyan „dejavu” érzést keltett benne, hiszen talán minden fotó, amelyet eddig látott Hongkongról erről a kilátóról készülhetett.

Visszatérve a siklóval a kikötőbe, jegyet váltottak a következő kompra, amely közel két óra alatt vitte át őket Lantau szigetre. A sziget egyik legnagyobb attrakciója a 26, 5 méter (a pódiummal együtt 34 méter) magas óriás bronz Buddha-szobor, mely 202 tonnát nyom és Kína egyes részeiről is jól látható.
A Po Lin buddhista kolostorhoz a Dél-kínai tenger felett átívelő drótkötélpályán lehetett feljutni, melynek elsődleges nevezetessége-a már emlegetett- Tien Tan Buddha-szobor, avagy a Menny Temploma Buddha. Ez Kínában az öt legnagyobb Buddha szobrok egyike. A szobrot hivatalosan 1993-ban adták át. Az alkotást már első lépésektől kezdve szimbolikusan kezelték, ezért tizenkét év alatt építették fel.

Vissza a szállodánkba metróval mentek, s az út egy jó része a Dél-kínai tenger alatt vezetett. Sokat olvasott a világ egyik legkorszerűbb metrójáról, amely azért nem okozott nagy meglepetést, mert Kantonban is ilyen metróval utaztak nap, mint nap, ahol a szerelvényeket és a peront egy üvegfal választotta el egymástól, mely csak akkor nyílt ki, amikor a számítógéppel vezérelt metró szerelvény ajtaja milliméter pontossággal az adott ponthoz ért.

Hazatérve megtapasztalhatták, hogy kínai és kínai között mekkora különbség van.
Hongkongban a tömeg ellenére is udvariasak voltak az emberek, s betartották a közlekedési szabályokat.
Bezzeg Kantonban!
A figyelmeztető táblák, s a peronra felfestett egyértelmű jelek ellenére a szerelvényekre várakozó tömeg csakis a leszállók részére felfestett sávba tömörült úgy, hogy egy gombostűt sem lehetett volna közéjük leejteni. Amint a beérkező szerelvény ajtaja kinyílt, a peronon állók visszanyomták a szerelvény belsejébe a kifelé igyekvőket.
Olyan érzése volt, mintha a kínaiak génjeibe kódolták volna, hogy nekik mindenáron, és minden módon előnyhöz kell jutniuk.
Soha nem tudta rászánni magát egyedül a metrózásra, hanem inkább Gábor „védőszárnyait” választotta, aki magas termetével, s nem átlagos súlyával kiemelkedett a tömegből, így amikor az ajtó kinyílt csak elindult a tömeggel szemben, számára is szabaddá téve az utat.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Próza
· Írta: Sutyi
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 36
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 52

Page generated in 0.0333 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz