Az élet nagy cirkuszában
porondra lökött az élet,
ahol naponta maszkot öltök
mert zord valóságban élek,
hol meg kell játszanom magam,
mint aki mindig tetterős,
vidám, bölcs és nagy tudású,
jókedvű verhetetlen hős.
De ha vége a műsornak
akkor oly egyedül vagyok,
ahogy a szomorú bohóc,
festett arcán mosoly ragyog,
miközben szíve megszakad.
Magányos lett már az élet,
mosolyod magaddal vitted,
Hiányzol! Üres a szívem.