Írni, ha félsz, ha a szavak mélyen húsba vágtak
Ember vagy ki arat, néha babért, néha várat
Váratott, harminc év kellett s most homályosan látok
Marnak bűneim, lelkiismeretem nem csupán egy átok
Jobbá tesz farag, s néha lehullik, a kicsinyesség, a harag
Fentről tán figyelnek és fogják a kezem
Mellém rendelt barátoknak köszönhetem józan eszem
S bár céljaid idelenn bizton nem láthatom
Hinnem kell és földi utam bátran vállalom