Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: József, az ács

2020-12-21 22:15:35, 250 olvasás, Árvai_Emil , 0 hozzászólás

vers, versek, karácsony, chrismas, xmas,

Ő nem szavak embere, úgy látszik,
hangját szinte alig hallani;
dolgos kéz nem bír fölös beszédet.

Titkait se kürtölé világgá,
álmait meg angyalok tanácsát;
épp elég az áldás súlya, terhe.

Betlehemben pásztorok meséltek
éjidőn jött fényes látomást.
Öröm és gond egyszerre a gyermek.

Döbbenet, hogy mért keres halálra
nagy király egy csöppnyi életet.
Jó s gonosz egymást nem tűrheti.

*

Nő a gyermek, elmarad kezünktől,
Istenét szólítja apjaként...
Szárnyalását aggódva csodáljuk.

Hírek jönnek, tőlünk messze jár,
műhelyemben nem segít ma már;
elröpült, mint fészkéből madár.

Halnom így jó: áldás terhe, súlya
nem nyomasztja fáradt szívemet;
felnőtt ember, ő felel magáért.

Végső csendbe ballag éltem útja;
rég nem látott angyal integet...
Aki hű volt, épp elég soká élt.

Kinyomtatom