Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A múlt

, 84 olvasás, Fghij , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Ködös téli hajnal volt,
Csak egy utcalámpa nevetett rám.
Minden oly kitartóan hallgatott,
Én nem törtem meg a hallgatást.

Egyedül voltam a múltammal,
Helyet kerestem minden emléknek.
De az idő rakoncátlanul alkotott,
S egy régi nevetés könnycseppé lett.

Halovány már a kép, egyre elmosódottabb,
De még látom, ahogyan valamikor, régen
Itt az eget szemlélve álmodtam,
Gyermekszívvel a csodákat kutattam.

Mostmár megéltem pár csodát,
De a gyermek eltűnt belőlem,
S lassan, ahogy telik az idő,
Az emlékét is elveszítem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Fghij
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 41
Jelenlévők:
 · dtlaszlo


Page generated in 0.0396 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz