Hetednap jött érte a megváltó halál,
fájdalma ostorként csattant a szívemen,
kiszállt apám lelke a kórház ablakán,
létemben csak emlékeimben lett velem.
Én még gyerek vagyok, a fia voltam,
a főorvos rakosgatott az asztalon.
"Ne menjen be hozzá, ne lássa őt holtan,
semmit sem érzett, ha ezzel vigasztalom! "
Nélküle kellett ezután továbbmennem,
az életem nem volt már olyan, mint régen.
Mikor lágy szél suhan, emléke fáj bennem,
a messzeségből apám sóhajt az égen.