Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Harminchét év után

2020-12-12 22:10:33, 203 olvasás, santiago , 1 hozzászólás

vers, versek, hiány, magány, egyedüllét, szerelem, szeretet,

Hetednap jött érte a megváltó halál,
fájdalma ostorként csattant a szívemen,
kiszállt apám lelke a kórház ablakán,
létemben csak emlékeimben lett velem.

Én még gyerek vagyok, a fia voltam,
a főorvos rakosgatott az asztalon.
"Ne menjen be hozzá, ne lássa őt holtan,
semmit sem érzett, ha ezzel vigasztalom! "

Nélküle kellett ezután továbbmennem,
az életem nem volt már olyan, mint régen.
Mikor lágy szél suhan, emléke fáj bennem,
a messzeségből apám sóhajt az égen.

Kinyomtatom