Ionoktól nehéz fény sugárzott hátrébb,
csúcsokból és élekből suttogta, hogy megnyit,
és tehette ő, mert én már nem tettem semmit,
mi megmentett volna, hisz akár egy árnyék:
szemhéjak mögött jött e rideg, vad óra,
még ha tündöklött is, mint egy másfajta pokol,
majd a kihajtott gerinc, az olvadó gyomor
és a kiköpött könnyek hidegkatódja
összenőtt a nemmel, hazudni sem tudott,
hisz így törhet ketté egy átlépett galaxis,
mert ha még makacsul a lépemben maradsz is,
csak romlásba ránt majd a lehántott burok.
(2008)