Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hadd mondjam el…

, 529 olvasás, Michaelo , 2 hozzászólás

Szerelem

Sokszor gondolok arra,
milyen kegyetlen az élet,
soha nem hallottam hangod,
nem láthattalak téged.

Esik, kel az ember,
itt lent a sárban,
veled lenni egy pár,
én csak erre vágytam.

Érezni, ahogy átölelsz,
s kezem, a kezedben,
így lenni együtt,
örökké, végtelen.

Nem törődni soha már
hamis, hazug emberekkel,
vakító fénnyel,
nyomasztó sötéttel.

Úgy éreztem meghalnék,
veled, vagy érted,
más csak legyintene,
de tudom, te érted.

De tudtam önző vagyok,
hiszen nélkülem is lehet
boldog a léted,
attól még lehet szép a napod,
ha nem az én karom véd meg.

S biztos csak látomás
hogy láthatlak itt téged,
s nem csak kezem,
szavam sem ér el..

S bár tudom hogy sokszor
igazságtalan,
kegyetlen az élet,
mégis, vagy épp ezért,
még egyszer bocsásd meg önzőségem,
s hadd mondjam el..
Szeretlek téged.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Michaelo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 33
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 53
Jelenlévők:
 · Géptelen


Page generated in 0.0585 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz