1. Nekem van az én istenem!
Meg is jelen, olykor, nekem
Nem lehet, hogy csak képzelem,
van ő mindig együtt velem.
2. Imádkom őt földről égbe
és ő felmegy végül, végre.
Miránk onnan le-lenézve,
minket oda fel-felnézve.
Sohasem lesz ennek vége.
3. Imádkom őt égből földre.
Ő a földet, hiogy lejöjje.
Zsarnok pápát földre döntse,
ősi dinót hogy ledöfje.
Megteszi.
Kell neki.
Jó neki.
4. Az istenem emberarcú
szorgoskodó apu-anyu.
Emberszívű, istenagyú.
Olyasféle... énhatalmú.
5. Nézd meg jól az én istenem:
enyém küllem, enyém jellem.
Amilyennek én szeretem.
Tudná lenni a nem-engem?
6. Gyümölcsömet ő megtermi,
jó érzés ez nagyon neki,
a földre le soserm veri.
S nem kell érte bért fizetni.
7. Megforrasztja törött lábam
s világít bár nincsen áram.
Nem hagyja, hogy sírom ássam.
Fürödjem a napvilágban!
8. Megmarjolja tucat kezem,
általvezet az életen
és már várnak a nagy mennyek,
akarjátok, hogy benenjek?
9. Énistenem mindezt teszi.
És cserébe-nem kell semmi?
Imádkozás, jókat tenni,
nem szükséges, nincs ilyesmi.
10. Kell viszont, hogy isten legyek,
istent mondjak, istent tegyek
és nem is csak egyes-egyet.
Megmásszam az istenhegyet.
11. Megigyam az emberi vért.
Poharamba amennyi fért.
És ne kérdjem azt, hogy miért.
S tegyem mindezt a világért.
12. Föltámasszam mind a holtat,
földesítsem be a Holdat,
mondjam ki, mit más nem mondhat.
Az istenem rá bólogat.
13. Isten lettem én is tőle,
vele nyugszom mindörökre?
Inkább járjunk körbe-körbe,
még több istent szedjünk össze.
Magyarázat:: imádkom=imádkozom