mi lesz majd veled oktalan
magányos emberhad
ha lehever hited a földre
ha erőd nem lesz
hogy fejed megemeld
ha majd lelkednek sem felelsz
sem istennek sem hazának
csak saját magadnak
szabadság ordítod
s sarkaiból kifordítod a világot
és habzó szájjal állítod
csak a te hited igaz
melldöngetve provokálsz
s jaj annak ki ellentmond
neked önző alak
mert az ellenség kiáltod
s mindegy ki volt
máglyára veted
így hullik el anyád apád
testvéred velük néped
és a könyvek is elégnek
veled együtt miattad égnek
kiáltod isten vagyok
ó jaj gyarlóság képe
feláldozod a rendet az egyénnek
s a rosszal együtt kidobod
a jót is szemétre veted
mikor pedig
semmid sem marad
győztél kiáltod