Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak egy éj

, 119 olvasás, Vilhelem Margareta , 3 hozzászólás

Bánat

Egy nap: és arcod tova már
gyorsan illant ma s tegnap közt,
az éj már két-part levők közt,
az éj, te bús, te bús, éji halál.

És hogy nem vagy oly hirtelen
még kezed melege kezemben,
s fájó szívemben szétözönlött
lényed: s csak lélek, mi itt velem.

Kezem még keres, testem fülel,
lehet, egy-két szót még elérhet
belőled, s egy hangot is, amit
az éjszaka harca így ragadott el.

De csak a lelked néz farkasszemet,
amelyben valahol a mélyben régen
ott ül, mit szeretek, s hiába nézem,
nem hatolhatok át a szemfedélen.

S ebből a csendből nem üzenhetek,
hogy a légen s földön odafutna át
lényem - s az éj - s az éj, a téri-határ
szenvedésén túl csak veled lehetek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Vilhelem Margareta
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 39
Jelenlévők:
 · Éndroid


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz