Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Felhőkéreg (a gyógyulás reménye)

, 20 olvasás, aszta , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

A dombot úgy képzeljék el, mint
amit a hangyák... hogy a kéregdombot
kik hozták össze, az egy jó kérdés.
Mindenesetre a kéregdombról, ha oda-
csahol, hiába próbálja visszahívni a
kutyáját bárki embergazda.
Tegnap nem volt ott semmi.
valami ötven évtől eltekintve, napok
óta itt járok, ülök, írok, röhögök.
Életünk tönkretétele megjelenik,
ahogy víziófoszlány a pirkadásban.

Felhőtapadás. Ki nem ölt még?
Én például rég nem tudok több
magyarkodást befogadni. (Ó, el ne
felejtsem, hogy kivettem a húst a
mélyhűtőből). Újra és újra fölnevelt
magyar-magyar gyűlölet elől meg
szoktam futamodni, leválni, mint kéreg
a fáról. Lehettem volna közülük egy,
de Nagyapám tarlóténfergését a
rendszerváltozás után sem ismerték föl.
Áldozat és hóhér utódai erre is.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Jegyzet
· Írta: aszta
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0489 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz